„A változás az egyetlen állandó dolog az életben.” Sokat hallottam és nagyon utáltam. Nem akartam, hogy bármi változzon, nem akartam, hogy barátnőim férjhez menjenek, nem akartam, hogy a nem működő párkapcsolatom véget érjen és én egyedül maradjak, nem akartam, hogy megszűnjön az állásom, és nem akartam, hogy felemeljék a lakáshitelemet. Nem tudtam kezelni a változást. Páni félelmet éreztem, görcsösen próbáltam egyben tartani illúziókból és áltatásokból épített kis világomat. Minden újdonságtól megrettentem, álmodoztam egy másik életről, de féltem fejest ugrani bármi újba. Hangzatos célokat tűztem ki, de csak az akadályokat láttam: nekem ez miért nem fog sikerülni. Ezernyi „mert” volt a tarsolyomban, minden „miértre”. Egy szép napon aztán beszabadultam egy könyvesboltba, és elkezdtem falni a spirituális könyveket. A legtöbbet végig sem olvastam, de már a tény, hogy roskadozik tőlük a könyvespolcom, biztonságot adott. Hirtelen bárhol, bármikor beszédet tudtam tartani a változásról. „A változás az egyetlen állandó dolog az életben.” Persze semmi sem változott valójában. Ugyanabban a párkapcsolatban éltem, kritizáltam a barátnőimet, utáltam a munkahelyemet, anyagi korlátaim között álmodoztam a gazdagságról, és iszonyúan sajnáltam magam az életemért. Igazából ugyanabban a pocsolyában álltam, és nagyon vigyáztam, hogy senki és semmi ne kavarjon hullámokat körülöttem. Ami visszatartott a változástól, az Félelem volt. Méghozzá a nem definiált félelem, én ugyanis nem éltem meg úgy, hogy félek. Minden korlátomat, félelmemet valóságosnak és ténynek éltem meg.
Egy nap hallottam az Avatarról. Elmentem egy-két bemutató előadásra, felcsillant a szemem: itt talán kapok valami kézzelfogható segítséget ahhoz a válzozás dologhoz, amiről annyit haloottam és beszéltem. De tudtam, hogy sem időm, sem pénzem nincs az Avatar tanfolyamra. Ez csak a kiváltságosoknak való, gondoltam, és ezzel a gondolattal félretettem. De éreztem, hogy akármi is áll az utamban, az Avatar valami olyasmiről szól, ami az utamban álló akadályok eltüntetését ígéri! Így újra elmentem, és – ha nem is tudatosan – de elkezdtem nem csak magamra és a fejemben lévő ezernyi gondolatra figyelni. Beszélgettem a körülöttem lévőkkel, és rájöttem, ugyanazok a problémák gyötörnek, ugyanúgy élünk. És ők mégis megoldják a tanfolyamot. Rájöttem, az egyetlen, amiben különbözünk, az a szándék. Ők valóban változtatni akarnak, míg én csak álmodozom róla. Úgy döntöttem, belevágok. Éreztem, ahogy megérik bennem a szándék, és életemben először nem vártam semmit, csak meg akartam élni azt, amit majd kapok. Nem menekültem el a lehetőség elöl, nem terveztem meg előre, hogy minek hogyan kell majd történnie. Csak jelen voltam, csináltam, élveztem a gyakorlatokat, nevettem és sírtam, szembenéztem a félelmeimmel, kimondtam a legfőbb szabotázsaimat, szégyen és trükközés nélkül.  Akartam, nagyon akartam. Ki akartam jönni a fejemből. Olyan sok időt töltöttem ott a véleményeim, bírálataim, a saját „igazaim” között, hogy nem is tudtam milyen a külvilág. Csak a kis címkéimen, véleményeimen, félelmeimen, elvárásaimon és előítéleteimen keresztül láttam mindent és mindenkit. És az Avataron minden címke lehullt, végre láttam édesanyám féltő szeretetét, a párom saját félelmeit, a kollegáim igyekezetét, a barátnőim megosztásai mögött rejlő örömöt. 
Felelősséget kezdtem vállalni az életemért, a hangulataimért. Tudtam, ha szomorú vagyok, csak mernem kell abbahagyni, és változtatni rajta. Véleményt tudtam változtatni bármikor, bármiről. Felismertem, és végre meg is éltem, hogy minden, aminek definiálom magam, csak egy identitás. És igen, az identitás is változtatható. Akár örökre. Az elmúlást elkezdtem egy új kezdeteként megélni, fejest ugrani a tapasztalásba, saját célokat kitűzni és elérni őket, változtatni az anyagi helyzetemről alkotott elképzeléseimen és gondolataimon, és – láss csodát – maga az anyagi helyzetem is megváltozott!
Elkezdtem végre élni! Tudatosan, boldogan, és kíváncsian szemlélve a változást, befogadva az újat, elérve amit én akarok. Egyszerűen. A figyelmem és a szándékom tudatos irányításával, áramlásban a változással.
Ha a változás állandó az életben, akkor – már tudom – az áramlás is az. Az élet, a szabad akarat, a tudatos áramlás. Maga a csoda. A változás csodája.

vissza a többi cikkhez

Elküldöm e-mailben barátomnak!