Évek óta azon gondolkodom, hogy milyen szabályokat, vagy kit lehetne követni annak érdekében, hogy „haladjak a spirituális úton”. Mondván olyan sokan gondoltak már csudás nagy dolgokat, hogy nekem már csak követni kell, mi több az egóm sugallatára, elég csak mazsoláznom: azt követem, ami nekem kényelmes. És a többit meg simán véleményezem az elvárásaim alapján, esetleg leszólom, vagy csak önkényesen ignorálom. Így mondanom sem kell, hogy sok minden kiesett a rostán, de nagy szerencsémre én magam is kiestem a magam piksziséből.
"Személyes felelősség
Könnyebbnek tűnik megvédeni a cselekedeteket, mint őszintén megvizsgálni. Gyorsabban támadunk, mint hogy beismernénk. A beismerésekhez bátorság kell! Amikor a bátorságot összeszedjük, hogy a tapasztalatainkat magunkénak valljuk, hogy annak lássuk amik, érezzük őket, akkor visszanyerjük az életünk tervrajzát. Szembesülni fogunk a félelmeinkkel és rátalálunk a láthatatlan hiteinkre, amelyek ezeket teremtik. Az önmagunkkal való nagyobb őszinteség azt jelenti, hogy még több őszinteséget viszünk a kollektív tudatba a világon, amely alapot biztosít egy megvilágosult bolygószintű civilizációnak. " Harry Palmer |
És hát innen indult az én tudatos útkeresésem. Olvasás, tréningek sora, ahol óriási rácsodálkozások követték egymást. Elméletben az univerzum összes szereplőjének hasznos tanácsokat tudtam volna adni, de arról már fogalmam sem volt, hogy ki vagyok én, hova tartok és egyáltalán mit gondolok, milyen hitrendszerrel rendelkezek a világomról. Mindezt tetéztem azzal, hogy kényszeresen hegyeket akartam eltolni jó ügy érdekében, óriási világmegváltó tetteket keresve. Mígnem kezdett egyszerűsödni a világom az Avatar segítségével, egyre tisztábban láttam, hogy miért akarom megmenteni a világot körülöttem, 
ahelyett hogy a saját portámon raknék rendet. Hurrá! Életem első nagy életcélja körvonalazódott! Bár egy kicsit vicces, hogy az életem célja maga az élet megtapasztalása. Lecsendesedve érzékelni, figyelni és tapasztalni magam és a kapcsolataimat.
Egyszer csak átment az életem „játékba”. Rájöttem, hogy bármit teszek, az univerzum azonnal visszajelez, légyen az kellemetlen vagy boldogság teljes is. Így most az a mottóm, hogy csak a cselekvésen keresztül tudok visszacsatolást kapni, hogy vajon jó úton haladok e vagy nem. Ez néha nagyon nehéz, mert irgalmatlan profin tudok félelmeket felsorakoztatni, vagy a hiteimre bizonyosságot szerezni.
Nagy érdeklődéssel fogadtam, amikor bátyám felhívta a figyelmemet a Kulturális Kreatívokra. Utána nézve ennek a furcsa szókapcsolatnak, ígéretes dolgot találtam: a koncepció és elnevezés egy 2000-ben megjelent könyvből ered, mely egyszerűen csak azt ígéri, hogy 50 millió ember megváltoztatja az egész világot! Uram atyám! Óh, Univerzum! Akkor párszázezer, olyan ember, akik nyitottan gondolkodnak, összefognak, elengedik a régi mintákat és újakat, építőket teremtenek, egész Magyarországot megváltoztathatják! Hurrá mégiscsak csatlakozni lehet egy csoporthoz, ahol együtt, közösen, és nem a saját egónk kis portáján okoskodva, „ezohokizva” önmegvalósítani a nagy gondolatok mögé bújva. Gyorsan meghallgattam az online előadásokat. Elsőre nem értettem, hogy miért nincsenek találkozók, ahol okosakat találunk ki, és megváltjuk a világot. Hogy lehet, hogy tele van a világ olyan emberekkel, akik tudják, hogy változtatnunk kell, sőtmitöbb már rengeteget tettek érte, úgy is élnek és nem fognak össze. Hát miből állna például összefogni és bedönteni a korrupt bankrendszert, vagy vásárlás megtagadásával tönkre tenni a káros szereket gyártó gyógyszergyárakat. És itt persze hosszú sorokban tudnánk mindannyian sorolni, hogy mit tennénk legszívesebben.
MÁR MEGINT KIFELÉ VAN A FIGYELMEM! Mikor lesz vajon tudatos, vagy ösztönös, hogy a saját magammal kell kezdeni a világ megváltoztatását. Mindaddig, amíg a szomszédommal nem vagyok őszintén kedves, a kollegámról folyamatosan rosszat gondolok, nem vagyok hajlandó megérteni az anyám gondolkodását, több személyes tárgyam van, mint fűszál a réten, nem tisztelem és védem a testemet, támadó álláspontból indítom az emberi érintkezéseimet.
ÁLLJ! Ne tovább, mit tehetek ITT ÉS MOST azért, hogy jobb legyen a világ?! Szerencsére tengernyi dolgot, elsősorban visszaveszem a felelősséget magamra: amit teszek vagy okozok viselkedésemmel másoknak azért ÉN VAGYOK A FELELŐS! Ha nem tisztelem a szomszédomat soha nem fogunk jókat beszélgetni; ha megvetem a kollegámat nehéz lesz egymást inspirálnunk a munkában; ha elítélem anyám gondolatait, nem tudunk meghitten beszélgetni; ha agyon vásárlom magamat személyes tárgyakkal, részt veszek az irgalmatlan szemét felhalmozódásban a földön; ha dohányzok, és túlsúlyos vagyok, károsítom a testem; ha nem vagyok nyitott az embertársaim felé, soha nem mondhatnak nekem újat, nem jelezhetnek vissza.
Mert a kulturális kreatívizmus eszméje benned és bennem van. Attól függ, hogy hajlandóak vagyunk-e tenni valamit, vagy megelégszünk az internetes portálokon feltűnő klubokhoz való csatlakozással, az okosságok olvasgatásával és hangoztatásával, miközben a régi mintáinkat erősítve ugyanúgy élünk és teszünk, mint tegnap. A változás nem hangzatos véleménynyilvánításokon, hanem valós tetteken alapul.
Kisöpröm a portámat, majd vendégeket hívok, akikkel egyszer csak összeér a portánk és szebb világ köszönt ránk. Remélem, hogy hamar vendégül láthatlak!
Elküldöm e-mailben barátomnak!