Aki meditált már életében, tudja, hogy a meditáció első lépése a koncentráció elérése. A koncentráció, az az egy hegyűség, melynek során érzékszerveink már nem a külvilágra figyelnek és reagálnak, hanem testünk és elménk egyetlen pontra, jelenségre vagy tárgyra koncentrálódnak. Lehet ez a légzésünk, vagy akár a Tibeti Buddhizmusban ismert Buddha képek, Mandalák vagy mantrák. A meditáció ezen a ponton túl valósul meg. A meditáció során nem csupán érzékeink fókuszálódnak, de teljes elménk teljes mértékben lecsendesedik, megszűnnek a reakciók és megszűnik az idő és a tér érzékelése is. A „Semmi tudatosságán” túl mutató „Sem észlelés, sem nem észlelés” állapota – vagyis a Buddhizmusban megfogalmazott 8. Jhana állapota. A koncentráció magához akarja ragadni azt a tudást, amelyre irányul. A meditáció azonosulni akar azzal a tudással, amelyet keres.
Míg a meditáció során kifelé terjesztjük tudatunkat és egy definiálatlan állapotban eggyé válunk a Mindenséggel, addig a kontempláció során befelé terjeszkedve, a bennünk lévő Mindenség felé haladunk. A kontempláció jelentése szemlélődés, befelé figyelés, lecsendesedést célzó elmélkedés.
A kontempláció a végtelen, örök Abszolúttal, a Végső Valósággal való tudatos egységünket jelenti, ahol az intuíció csatornái nyitottá válnak. Itt a Teremtő és a teremtmény, a szerető és a szeretett, a tudó és a tudott egységet alkotnak. A lélek kiteljesedésének pillanat ez. Ebben a pillanatban mi vagyunk az isteni szeretet, és Isten az isteni szeretett. A kontemplációban egyek vagyunk az egész Univerzummal (hasonlóan az Avatar Végső Eljárásához). A saját létünkre nézve, a fényt, békét, szeretetet, egységet és hálát érzékeljük.
A kontempláció legnagyobb ajándéka, hogy valós megismerést nyújt, egy tudatos kinyílást. A megismerni kívánt Univerzumot nem kívülről szemlélve, az elmén keresztül ismerjük meg, hanem eggyé válhatunk vele, így önmagunkban megélve ismerhetjük meg.
Az értelem megvilágosító célirányosságával koncentrálunk. A szív kiterjesztő tágasságával meditálunk. A lélek beteljesítő egységével kontemplálunk.
A kontempláció gyakorlata
A kontemplációt mindig kényelmes, egyenes ülőhelyzetben végezd. Lábaid legyenek a földön, ne tedd őket keresztbe, kezed lazán essen öledbe, hátad legyen egyenes. Ülhetsz széken, nem kell hozzá lótuszülésben lenned. A környezeted legyen csendes, ne szóljon a televízió, rádió. Nem kell hozzá füstölőket és gyertyákat elhelyezned a lakásba. Ez a folyamat a belső utazásodról és nem a rituálékról szól.
Első alkalommal érdemes egy számodra semleges tárgyat választanod a kontemplációd tárgyául. Például egy fehér gyertyát, egy fekete-fehér jin-jang jelet, vagy életed egyik leghétköznapibb tárgyát, például egy egyszínű öngyújtót, amit minden nap látsz, így nem vált ki belőled reakciót. Figyelmedet csendben helyezd a tárgyra. Ne erőlködj és ne légy bosszús, ha maximum pár másodpercig sikerül figyelmedet ott tartani. A koncentrációra reagáló elméd által feldobott gondolatok sorra fel fognak bukkanni. Ne akarj velük semmit sem kezdeni, csak hagyd, hogy áramoljanak a gondolataid. Az elméd egyetlen célja, hogy reakciót váltson ki belőled. Ne reagálj, csak hagyd, hogy ahogy felbukkannak a gondolataid, úgy el is csendesedjenek.
Milyen gondolatokra számíthatsz?
Érzékszerveid reakcióira, emlékekre, képekre, véleményekre, bírálatokra, érzésekre, tervekre, vonzó gondolatok, önreflexió. Bármi is bukkan fel, ne reagálj rá, csak gyengéden térj vissza a kontempláció tárgyához. Ne erőszakosan, csupán gyengéden, csendben, hálával.
A helyesen végzett kontemplációban nincs belső cselekvés, gondolkodás, csak egy passzív befogadás állapota (ennek ellenére elfáradhatsz, mert a rengeteg információ felkavarodhat).
A kontempláció a szándék gyakorlata, a szándéké, hogy elérd a belső csend állapotát és megtapasztald a benned lévő Egységet, Békét és Isteni Szeretetet.
